Kalotaszentkirály - Kalotaszentkirály

Kalotaszentkirály (Sincraiu) és Zentelke (Zam) két egymás mellé települt ikerközség Kolozs megyében, Bánffyhunyadtól 5 km-re, a Vigyázó havasok Kőhegy nevű hegyének alján. A két települést a Kalota folyó választja el egymástól, egyébként teljesen összeépültek. Közigazgatásilag 1945-ig két külön községet képeztek. Az ikerközség egy egyesült egyházközséget alkot. A kalotaszegi néprajzi csoport Felszeg nevű altájába tartoznak (a régi történelmi Kalotaszeg).

Míg Szentkirályt kisnemesek és jobbágyaik, addig Zentelkét főleg jobbágyok lakták. A XV. század közepétől a falu legnagyobb birtokosa a losonci "Bánfi" család volt. A Bánffyak az 1430-as években megszerezték a korábbi királyi vár, Sebesvár birtokát, amelyet másképp "Kalataszeg vára" néven is neveztek. A várhoz nagy uradalom tartozott, amit egy mezőváros (Bánffyhunyad) és 22 helység vagy puszta alkotott, köztük Zentelke. A közeli Malomszeg, Marótlaka (a XIX. századra már román falvak), Damos, Nyárszó és Sárvásár is része volt a Bánffy-birtoknak. A gróf Bánffy család egészen az 1930-as évekig a falu egyik legnagyobb birtokosa maradt. Földbirtokuk mindkét falu határában körülbelül egyenlő arányban feküdt. Udvarházuk az uradalmi központtal Zentelke szélén állt. A Bánffy-uradalom cselédei és napszámosai többségükben az ikerfaluból kerültek ki. Hasonlóan nagy, többszáz holdnyi birtoka volt a báró Jósika családnak is mindkét falu határában.

Szentkirályt és Zentelkét története során többször érte támadás. 1658-ben a II. Rákóczi György serege ellen induló büntető hadjárat során török-tatár hadak dúlták fel. 1848 novemberében a szomszédos román hegyi településekről összeverődött parasztsereg rohanta meg és égette föl az ikerközséget. Nemes lakosai közül többet felkoncoltak. Ekkor Szentkirályon mintegy 20-25 nemes család lakott, itt volt a szolgabírói járás székhelye és adóhivatala is. Ebben az időben tehát Kalotaszegnek a központja nem Bánffyhunyad, hanem Kalotaszentkirály volt úgy társadalmilag, mint közigazgatásilag. Az 1848-as támadás során pusztult el a templom kazettás mennyezete, belső berendezése, levéltára s összes anyakönyve. 1851-ben a vizitációs jegyzőkönyv a következőket írta: "oskola nincs, a rabló csorda által az egész Szentkirály elégetvén"; "Lakói oly szegények voltak, hogy a magok hajlékait is alig voltak képesek felépítni, nem hogy még középületeiket is felépíthessék".

Kalotaszentkirályon található Ady Endre hársfája és az Ady emlékmű. Anyai ágon Ady Endrének rokonai voltak a faluban, a Viski és a Kiszely családban. A Kiszely-kertben levő hársfa alatt ülve, versírásra ihlette a templomból hazafelé tartó, népviseletbe öltözött férfiak, lányok, asszonyok színes látványa. Ekkor írta "A Kalota partján" című versét.

A településen még mondhatni elevenen élnek a népszokások, a karácsonyi kántálás és betlehemezés, az újév köszöntése, a húsvéti locsolás, a lakodalmi szokások. Népviseletüket a színgazdaság, ugyanakkor az egyszerűség és letisztultság jellemzi amely megkülönbözteti a többi kalotaszegi település viseletétől. A kalotaszegi szoba jellegzetes tartozékai a következők: kancsókkal és cifra tányérokkal díszített fogasok és falak, Rákóczi Ferencet ábrázoló festmények, vetett ágy, asztal, padok vagy padládák, székek, fiókos szekrény (kaszten) fölötte tükörrel, ruhás szekrény. A bútorzat festése lehet úgynevezett flóderes, ami a világos barna és a sárga szín egy sajátos mintázata vagy színes virágokkal telefestett.

1991- óta évente augusztus első hetében nemzetközi népzene és néptánctábort szerveznek a faluban. Ezzel párhuzamosan jól működő faluturizmus zajlik a faluban.