Kerc - A kerci cisztercita apátság

Kerc a hajdani Fogaras vármegyéhez tartozott, jelenleg pedig Szeben megye egyik falvát képezi.
A burgund koragótika száz évvel franciaországi megjelenése után jut el Erdélybe a ciszterciták által, akik az Olt partján, Egres fiókkolostoraként megalapítják a kerci apátságot. A háromhajós bazilika kötött rendszerű, méreteinek alapegysége a főhajó és a kereszthajó találkozásánál levő négyezet. A főhajót és kereszthajót hatsüveges boltozat fedi, a négyezet és mellékhajók fölött keresztboltozat található.
A hajdani apátsági templomból három fedett tér maradt fenn: a szentély, a négyezet és a kereszthajó egy része. Ezenkívül relatív épségben maradt fenn a nyugati homlokzatfal, amelynek oromzatát óriás kerékablak (küllős rózsaablak) töri át. A csúcsíves főkapu a volt főhajóba vezet ahol ma részben első világháborús hősök temetője, részben pedig lapidárium van.
A kerci apátságot 1264 és 1464 között tizenkétszer említik olyan okiratokban, amelyek megerősítik a kolostor időközben halványuló jogait. A későbbiekben az apátság egyre gyakoribb túlkapásait jegyzik fel. Az 1460-as évek végén, Raymund Bärenfuss apát idején az apátság és a hozzá tartozó falvak siralmas állapotba kerültek, amelyhez a török pusztításai is hozzájárultak. Raymund apát és a kerci szerzetesek erkölcstelen életmódjának híre eljutott a budai udvarba is. Ezért 1469-ben Mátyás király a kolostort a hét szász szék joghatósága alá helyezte. Miután ez a megoldás sem mutatkozott hatékonynak, 1474-ben a király feloszlatta a kolostort és vagyonát, valamint jogait a nagyszebeni Szentséges Szűz Mária templomnak adományozta.
A brassói humanista reformátor, Honterus hatására, az erdélyi szászok körében elterjedt a reformáció és a szász Univesitas testületileg Luther követője lett. Ezt a kerci apátság leromlása, végül pedig felszámolása követte