Óradna - Ahol először járt a tatár

A Keleti-Kárpátokhoz tartozó, a Radnai-havasok délnyugati tövében fekvő Óradna település területén, már jóval a nagy tatárjárás előtt az ország legjelentősebb ezüstbányája működött. Az 1235-ben Rodna néven alapított bányatelepülés nevével, egy 1270-es oklevélben találkozunk első ízben. A katolikus hitet a Szent István korában érkezett telepesek, a német bányászok kezdték el terjeszteni. Ez egyértelműen maga után vonta a szász katolikus templom felépítését.
Amint az Rogerius váradi kanonok, "Carmen miserabile" című értékes írásából kiderül, Óradna (Rudana) egy virágzó gazdasággal rendelkező bányavároska volt a Nagy-Szamos partján. 1241-ben azonban a területre első ízben, váratlanul betörő Khádán tatár hadai, a hatalmas románkori templomot lerombolták, a lakosságot pedig megtizedelték. Ugyancsak Rogerius szerint a tatárok "nagyszámú népet", azaz 4000 embert pusztítottak el. Az itteni szászokat kényszerítették kalauzolni több erdélyi település kiirtásához.
A már lakatlan Radnát Erzsébet királynő adományozza el 1440-ben. A bányászat újraindítása után ismét fakápolnát, majd a szentély helyén kőtemplomot építenek a már református híveknek. 1762-ben a határőrség szervezésekor elköltöznek a reformátusok, és a templomot Mária Terézia 1764-ben a görög-katolikusoknak adja át. A katolikus hívek, mint új telepesek 1778-ban építenek kápolnát, és 1783-ban szerveznek plébániát.
"Salve Romuli parva nepos"- (Üdvözlöm Romulus ükunokáit) - feltehetőleg így köszöntötte 1783-ban II. József osztrák császár, a Radnai-havasok déli és nyugati rész lakóit. A köszöntésnek ma négy Óradnához közeli helység viseli nevét: Salva, Romuli, Parva valamint Nepos.