Algyógy - Az algyógyi római fürdők

Algyógy, az egykori Colonia Ulpia Traiana Sarmisegetusa-t (Várhely) Apulum-mal (Gyulafehérvár) összekötő római út mentén fekszik, Erdély délnyugati részén. A Maros folyó közelében fekvő település, az Érchegység utolsó nyúlványai között terül el. Az eredetileg dák terület, rövid időn belül római megszállás alá került és római provincia lett. Eredeti neve, Germisara (germi-forró, sara-forrás), az itt feltörő 30oC körül ingadozó mezotermális vizekre utal. Később a rómaiak Thermae Germisara; Germisara cum Thermis valamint Thermae Dodonae névvel illeték az egyre népszerűbbé vált fürdőhelyet.
Zarándoklataik során, a rómaiak felfedezték a termélvizeket és valószínűleg fürödtek is benne, kimosták a harci sebeiket és felismerhették a termálvizek gyógyhatását, ugyanis megkezdték a fürdő kiépítését. A földbe több medencét mélyítettek majd deszkával bélelték, ezek után pedig a medencék és a tavacska közé csatornákat vágtak a mésztufába. Az enyhén lejtő csatornák - melyek oldalába kőpadokat is faragtak – biztosították az egyenletes termálvíz áramlást a tavacska felől az alacsonyabban fekvő antrópikus medencék felé.
Az egykori fürdők övezte területen, jelenleg fejlett fürdőtelep, gyógy- és üdülőközpont működik, a termálvizek gyógyhatása mellett (a telep medencéit hét 29-31oC-os forrás táplálja) említésre méltó az erdők övezte térség sajátos mikroklímája is.