Bálványosfürdő - Mofetta a hargitai Büdösben

A Keleti-Kárpátok vulkáni vonulatának utolsó és egyben legdélibb nyúlványa a Csomádtól keletre elterülő Büdös-hegycsoport. Amint arra a hegység igazán kifejező neve is utal, kénhidrogén szaga árad mindenfelé, a hegyoldal fortyogókkal teli földi pokolhoz hasonlít.
A Torjai-büdösbarlangra kénhidrogénnel és más gázokkal kevert széndioxid kigőzölgés jellemző. Az Európa hírű természetes mofetta a Büdös-hegy délkeleti oldalában, 1052 méter magasan nyílik. A népiesen “gőzlő”-nek nevezett barlang 14 m hosszú. A barlangi gázok főleg hűléses, reumatikus és ízületi bántalmak, csúz, isiász, bőr- és szembetegségek esetében javasolták. 1870-ben a mofetta bejáratát kapuval zárták el, majd 1892-ben a tulajdonos Apor család a barlang falát 7 m hosszan faragott kövekkel béleltette ki. A kőfalakon, a feltörő gázok szintjét sárga kénlerakódás jelzi, mely egyben figyelmeztető is: alatta a levegő nem alkalmas a belélegzésre, rövid időn belül fulladásos halált okozhat! A barlangba csak lassan szabad bemenni, hogy ne zavarjuk fel a széndioxidot. Lényeges az is, hogy míg a mofettában tartozkódunk, ne beszélgessünk, ne hajoljunk az említett szint alá. Mindenképp érdemes kikérni a kezelőorvos véleményét.
Bálványosfürdő kialakulását az itt felszínre törő változatos összetételű ásványvízforrások és mofetták határozták meg. A jelentősebb borvízforrások: a Zsófia-, Mogyorós-, Jordán-, Szemvíz-, Ilosvay- és Margit-forrás, azonban a fenyőerdők övezte sétány még elvezethet 7 gyógyhatású medencéhez is. A környék szénsavas, konyhasós, vasas meleg fürdőit eredményesen használják reumás betegségek gyógyítására, a borvizes hidegfürdőt pedig szív- és érrendszeri betegségek ellen. A környezet csodás, nem hiába építette a közelbe az Apor család a regékben megénekelt Bálványos-várát.