Köröstárkány - Köröstárkány

A Fekete-Körös-völgyében, a Belényesi-medencében nyolc településen élnek magyarok kisebb-nagyobb arányban: Belényes, Belényesújlak, Belényessonkolyos, Kisnyégerfalva, Körösjánosfalva, Köröstárkány, Várasfenes, Magyarremete. Ezek közül, hagyományaikat, népszokásaikat tekintve a legjelentősebb Köröstárkány.

Az első írásos feljegyzés a településről 1332-ből való, Scolari püspök levelében Tharkand majd néhány év múlva Tharkan változatban. A név török eredetű személy- és méltóságnév. 1614-ben Bethlen Gábor fejedelem várossá nyilvánította a települést így már Nagy Tárkány néven szerepelt a továbbiakban.

Régebb, a nemzetiségek még szétszórva, ki-ki a maga által elfoglalt területeken élt. Miután betelepültek a faluba, a nemzetségek egymás mellé építették a házaikat. Egy ideig sövénykerítés választotta el a házakat és az udvart az utcától. Idővel a sövénykerítést felváltotta a vályog majd a tégla, külön nagykapuval az állatoknak és a szekereknek és külön kiskapuval a szekereknek. Fordulópontot jelentett a település építészetében mikor a lakóház teljes egészében kiépült az utcafrontra, helyet hagyva a már két összevont kapunak. Ekkor nyerte el a tárkányi kapu az egyediségét, ugyanis kitárva mindkét szárnyát az állatok és az ember is bejárhatott rajta. Mindkét szárnyra bádog került, kihangsúlyozva az építmény tömörségét.

Tárkány lakossága évszázadokig gabonatermesztésből és állattenyésztésből élt. Kiterjedt birtokaik voltak a falu környékén, virágkorukat az 1900-as évek elején élték, mikor a tárkányi gazdáknak hét falu határában voltak földjeik.

Kisebb-nagyobb eltéréssel a Fekete-Körös völgyének a magyarsága ugyanazt a népviseleti ruhadarabokat használja melyek úgy rögződtek be a köztudatba mint a tárkányi viselet. Legsajátosabb darabjait a nők viselik ma is különböző ünnepnapokon: fodros ing (nyári megfelelője a lékri), mellényke (lábri), derékig érő ujjas, keszkendő (idősebbeknek nagykendő), szoknya (rakalya), gyolcs pendely, újtalan bőrbekecs, keményorrú csizma. A férfiaknál: a zsíroskalap (nemezből készült), rövid derekú ing (gombnélküli, nyakánál hasított), kúzsók, bőgatya, bocskor és ünnepnapokon csizma.

Régi motívumként ismeretes, máshol nem ismert tánc a tárkányi ugrós amit a "Három csomó petrezselyem" dallamjára táncoltak.

A többi Fekete-Körös völgyi magyarsághoz hasonlóan, a tárkányiak is megőrizték a sajátos nyelvjárást és hanghordozást. A tárkányiak beszédsajátossága az "i"-zés és "a"-zás, ami valószínűleg jele annak hogy e népcsoport a kora Árpád-korban telepedett meg a helyén. Kedvelt szóhasználat a kicsinyítés: csupirkó (kis bögre), csirkücce (kis csirke), Jániskó (Jánoska), Ferenckó (Ferencke) és máshol szokatlan múlt idejű igék használata: valék, jüvék, evék, jüvék vala. Beszédmodoruk hangos, sűrűn használatos a felszólító mód. Az idősebb tárkányiak ma sem használják a "tessék" vagy a "kérem" szavakat.

Viselkedésükre jellemző hogy mindig a saját maguk urai voltak, nem ismervén sem grófot sem földesurat.

Mint a legtöbb településnek, Köröstárkánynak is megvan a fekete napja: 1919, április 19. A bevonuló félkatonai alakulatok és a katonaruhába bújt civilek vérfürdőt rendezve kirabolták a települést. A két napig tartó fosztogatás és öldöklés alatt válogatás nélül gyilkolták le az öregeket, fiatalokat és gyerekeket. Volt ahol egész családokat küldtek halálba, volt ahol csak megcsonkították az áldozatokat, volt ahol élve temették el az embereket. 91 halott után 204 árva maradt. Az igazsághoz az is hozzátartozik hogy a szomszédos Fenes román lakossága befogadta Köröstárkány lakosságát és akit lehetett megmentett a haláltól. Mindez már a múlté, a település lakossága mára nagyjából kiheverte a rossz emlékeket.

Köröstárkányban faluturizmus működik, így az arra tévedő vándor vagy akár az előzetesen lejelentkező vendég több háznál is megszállhat. Mindenképp érdemes a megszállni egy-két éjszakát és megismerni a helybéliek vendégszeretetét és különös szójárását, tenni egy sétát a rendezett faluban vagy akár a környékre: a várasfenesi Béla várához, a kiskóhi Medvék-barlangjához, a Szegyesd-völgyébe és az itt található barlangokba, Biharfüredre, a pádisi karsztfennsíkra, a Rozsdaszakadékhoz, a mézgedi (Meziad) barlanghoz, a magyarremetei árpádkori templomhoz, Menyházára, és még sok más helyre.