Várasfenes - A várasfenesi Bélavár

Várasfenes Bihar megyében, a Fekete Körös völgyében, a Belényesi-medencében helyezkedik el. Belényessonkolyos, Brusturi, Füzegy és Körösjánosfalva tartozik a községközponthoz.

Várasfenes már a Váradi Regestrumban is szerepel 1213-1217 között. A település határában találhatóak Bélavárnak a romjai. Valamennyi történelmi forrásanyag arról tanúskodik, hogy a község létezését a várnak köszönheti. Oklevél először 1291-ben szól róla, amikor Fenes néven említi.

A fenesi vár építésének pontos idejéről eddig írott dokumentum nem került elő. A hagyomány szerint IV. Béla még herceg korában építette. Valószínűbb azonban a másik változat, mely szerint Vincze váradi püspök emeltette a tatárjárás után. Ezt valószínűsíti az a tény, hogy a középkori dokumentumok mindig fenesi vár néven említik, és csak később jelenik meg a Bélavár elnevezés.

A romok egy viszonylag nagykiterjedésű vár létezésére utalnak, amelynek szabálytalan négyzet alaprajza volt. Az erődítmény 1290-ben tűnik fel mint a püspökség tulajdona, szerepe a főpapi birtokok védelme volt. A vár lakóit a püspök szomszédos falvaiból látták el élelemmel. Figyelembe véve a vár egyes építészeti elemeket nem zárható ki annak lehetősége hogy a váradi püspökök nyári rezidenciájaként is szolgált.

Várnagyai közül ismert 1294-ben László, Benedek fia és Csatári Pál, valamint 1344-ben Mátyás, aki egyben Báthori András váradi püspök feltóti tisztje is volt. A Bélavár elnevezés először 1548-ben tűnik fel, mikor Martinuzzi György birtokolja, akitől később Ferdinánd király vette el, és hívének, Tahy Ferencnek adományozta.

Később török uralom alatt volt, azonban mivel nem volt különösebb stratégiai szerepe, az újkorban betöltött szerepe nem ismert. 1711-ben rombolták le majd a település a várral együtt a görögkatolikus püspökség birtoka lett. Lassan de biztosan vált elhagyatottá és indult el az enyészet útján.

Várasfenes máig tipikus patak menti község. Egyetlen, de igen széles utcája egyúttal a nagypatak ártere, jórészt erdős-ligetes mindkét oldalon. A szűk völgy települőhelynek nem volt igazán alkalmas soha. Az első telepesek nem is a maguk jószántából választották lakóhelynek, hanem a Nagypatak völgyének egyik magaslatán emelkedő Bélavár miatt, melynek valamikor a fenesi magyarok szolgái lehettek. A vár alatti Nagypatak völgye a Fekete-Körös szurdokán kívül egyetlen út, amelyen át az Alföldre lehet jutni, mégpedig hamarabb, mint a Körös-völgyén. A várasfenesi házak a völgyfenék szintjén épültek, de a telkek az utcától kifelé gyorsan emelkednek, oly módon, hogy a kertlábak már a hegytetőn vannak, ám így is rövidek. Itt-ott a Nagypatakban futó erek vagy vízmosások mellett sikátorok vezetnek ki a faluból a szántóföldekre anélkül, hogy mellékutcák alakultak volna ki a szűk területen. Ily módon Fenes közlekedése a vizek lefolyásai mentén bonyolódik le, ami megkülönbözteti a Fekete-Körös völgyi többi magyar köszégtől. Ezzel a település szempontjából alkalmatlan térviszonyokkal az első lakosok a völgyi út és a vár miatt voltak kénytelenek megalkudni.

Kapcsolodó linkek:

• A várasfenesi Bélavár legendája