Bálványosfürdő - Bálványos vára

Bálványos várát feltehetően az Apor nemzetség építetette a XI. században. Ezt igazolni látszik Apor Péternek Zsigmond királyhoz intézett levele (1402), mely szerint a várat Szent István korában emelték. A régészeti felderítőmunkák tanúsága szerint Bálványos vára a XVIII. században vált lakatlanná, és míg egyes feltételezések szerint a várat annak utolsó tulajdonosa, az üldözői elől Lengyelországba menekülő Apor András robbantotta fel, más források értelmében a lakatlanná vált építmény a gondozás hiányában omlott össze.
A belsőtornyos, szabálytalan alaprajzú vár két (alsó és felső) részből áll. Az alsó vár 240 m kerületű, falainak vastagsága 1,5-2 m, magassága hozzávetőlegesen 4 m lehetett. Mára csak a felső vár elemei láthatóak, itt a várfalak vastagsága 1,8-2 m, magasságuk ma is 5-6 m körül váltakozik. A hegy legmagasabban fekvő pontjára épített, négyszintes öregtorony alapjai sziklába vésettek, és ez alkotja a vár legrégebbi részét, melyet megtépázott ugyan az 1970-es földrengés, csonka jelleget kölcsönözve a toronynak, tetejéről azonban ma is páratlan látvány nyílik az alatta húzódó fürdőhelyre.