Désze - A dészei fatemplom

A Gutin-hegység lábánál, a Mára patak völgyében fekvő Désze Máramaros egyik legnagyobb faluja. A település első okleveles említése 1360-ból származik. A Szent Piroska (Paraschiva) tiszteletére emelt templom 1770-ből származik.

Építésekor a máramarosi fatemplomok típusa - melyre a magasított falak, a kettős tetőzet és a gótikus hatású harangtorony jellemző - már mind formailag, mind szerkezetileg kialakult.

Az épületfa gondos kiválasztása, a kötések elkészítése, a faragott díszítés, az épületelemek közötti arány valamennyi csodálatra méltó megoldás, bizonyítva az építők és a festők művészi érettségét. Az arányok és a sziluett által meghatározott impozáns megjelenés és tömegelosztás, az egységes, magas művészi színvonalú falképek és a parókia birtokában levő kegytárgyak értékes gyűjteménye tette méltóvá a műemléket, hogy felkerüljön a nyolc máramarosi fatemplom (Barcánfalva, Budfalva, Désze, Jód, Nyárfás, Sajómező, Magyarlápos, Dióshalom) között a Világörökség listájára. A dombteraszon álló, temetővel kerített műemléket teljesen felújították 1996-98 között.

Az épület azon kevés templom közé tartozik, amelyhez nem illesztették hozzá a szokásos tornácot, mely megváltoztatta volna az alaprajzot. Az előcsarnokot a hajótól elválasztó falba 1920-ban nyílásokat vágtak, melyeket kovácsoltvas rudak óvnak. Sajnos a nyílások átvágták a falképeket. Ugyancsak 1920-ban a hajó nyugati falához énekeskarzatot illesztettek, amely szintén roncsolta az érintett festett falfelületeket. Ebben a templomban található az egyik legszebb, legfestőibb és legteljesebb falkép-együttes, melynek felirataiból a festőket is azonosítani lehet. Kompozíciójában és színvilágában a naív festészethez és a népművészethez közel álló falképek felidézik Románia e részének 18. századi paraszti kulturális hagyományait.