A Krassó-szoros

A Krassó (Karas) folyó a Trei Movile (927 m) csúcs oldalában elhelyezkedő Krassó-forrásból ered, legfontosabb forráságát a Buhui-patak képezi. A két folyóvíz együttes ereje nem csupán egy káprázatos szurdokvölgy kialakításában működött közre, de együtt alkotják a Szemenik-Krassó-szurdok Nemzeti Parkot is. Mintegy 37 000 hektárnyi területével a nemzeti park tíz bejegyzett rezervátumnak ad otthont. A parkot legegyszerűbben északnyugati irányból, Resicabánya felől lehet megközelíteni.

A Krassó (nevét feltehetően a kárász halnévből kapta) szurdokvölgye a nemzeti park egyik 3090 hektáron húzódó védett területét képezi. Tizenkilenc km-es hosszúságával a legkiterjedtebb romániai szorosok között tartják számon. A meredek partfal kisebb-nagyobb barlangokat rejt, melyek közül legismertebb a megközelítőleg 650 m hosszú Denevérek barlangja. Az egyetlen hosszú galériából álló, állandó vízfolyással nem rendelkező barlang egyik érdekessége, hogy bejárata igen erőteljesen Afrika körvonalait mintázza.

A Krassó bal partján, a szurdokvölgy egyik legmeredekebb részén találhatóak az ősi Krassóvár romjai. Mint a krassói ispánsághoz tartozó várat, 1323-ban említik először. Később rövid ideig a Német Lovagrend birtokolta, majd pedig minden bizonnyal a török pusztítás áldozatává vált. Feltételezhető, hogy a törökök újjáépítették a fellegvárat, hiszen Nagy Lajos király idejében valamint ezt követően is Krassóvárról igazgatták Krassó és Keve vármegyéket. A mai Krassóvár, ez a többségében horvátok által lakott Krassó-Szörény megyei falu a történelmi viharok nyomán is megőrzött valamit egykori hagyományaiból.

A környéken gyakoriak a viperák, így teljes elővigyázatossággal kiránduljunk csak a környéken!!!